Az athéni olimpia jelentősen elszaladó költségei, azok finanszírozásának magas állami aránya nagyban hozzájárult Görögország túlzott el­adósodottságához, csődbemeneteléhez

Pedig minden olyan szépen indult. A 2004-es athéni olimpia megrendezése előtti hét évben a görög gazdaság folyamatosan túlteljesítette az EU átlagát. Ez különösen 2001–2004 között volt szembetűnő, amikor az öreg kontinensen általánosan visszaesett a növekedés. A pozitív görög eredmények azonban nemcsak az olimpiai előkészületeknek, hanem egyéb tényezőknek is betudhatók, jelesül az euró 2002-es bevezetését megelőzően alacsonyan tartott kamatlábaknak, illetve a nagymértékű EU-támogatásoknak – figyelmeztet a PriceWaterhouseCoopers tanulmánya.

Az olimpiai láng kihunyását követően aztán jött a feketeleves. Görögország finanszírozási válságba került, amiből a mai napig nem sikerült kikecmeregnie. Az okok több tényezőre vezethetők vissza, melyek közül kiemelkedő az állami szerepvállalás folyamatos növekedése, a hagyományosan magas költségvetési deficit, valamint az adórendszer és a munkaerőpiac torzulása. De problémát okozott a fedezetlen béremelés, a folyó fizetési mérleg tartós hiánya és a magas olimpiai költekezés is.

Az athéni olimpiához kapcsolódó, illetve az amiatt előrehozott infrastruktrális fejlesztések a tervezettnél másfélszer-kétszer többe, 14-16 milliárd dollárba kerültek, aminek csak az egyötödét állták magánbefektetők, minden egyéb beruházást és kiadást az állam finanszírozott. Különösen 2003–2004-ben ugrottak meg az ötkarikás játékokkal kapcsolatos kiadások, mivel az infrastrukturális és egyéb beruházások határidőit a görögök nem tudták tartani.

Az olimpia után azonban egyből visszaesett a hellének gazdasági teljesítménye. Szembetűnő például, hogy míg a foglalkoztatottak száma 1997–2004 között 430 ezerrel, 4,31 millióra nőtt, addig alig három hónap alatt 70 ezer munkahely szűnt meg, nagy részük az építőiparban. Érdekes, hogy ennek ellenére a munkanélküliségi ráta csökkenése azt követően sem állt meg, hogy az 1999-es 12 százalékról 2005-re 10 százalékra ment le. 2008-ban már csak 7,8 százalékot tett ki, s csak az az év őszén kirobbant válság hatására kezdett ismét növekedni, tavaly már megközelítette a 25 százalékot, az államadósság pedig a GDP 177 százalékát.

Rendhagyó volt, hogy a beruházások, a foglalkoztatás és az egyéb erőforrás-szükségletek megugrása ellenére Görögországnak az olimpiai felkészülés alatt és a rendezvény után is sikerült az inflációt kordában tartania, még az építőiparban és az ingatlanpiacon is. Bár 2001-től az európai országokhoz képest Görögországban magasabb volt az infláció, ez inkább az euró 2002-es bevezetésének köszönhető, mint az olimpiának. 
Csupán a hotelszobák árai emelkedtek jelentősen, de azok is csak a versenyek idején, azt követően visszatértek az eredeti szintjükre. Az átmeneti drágulás azzal magyarázható, hogy Athén – a többi olimpiát rendező várossal ellentétben – nem tervezte megnövelni meglévő szállodakapacitását. A szűkös kínálat miatt viszont a szállodaszobákért akár négy-ötszörös árat kellett fizetni az olimpia alatt.

Az idegenforgalomban érvényesült az olimpia visszatartó hatása: a záróünnepséget követő hónapban közel 15 százalékkal kevesebb turista látogatott Athénba, és a csökkenés az év végéig kitartott, nemcsak a görög fővárosban, hanem az egész országban. A visszaesés Görögország szóba jöhető versenytársaival – Törökországgal és Horvátországgal – összehasonlítva szembetűnő. A görög csökkenéssel párhuzamosan mindkét országba több látogató érkezett 2003–2004-ben. A görög turizmus a 2005-öt követő nyolc évben is csak évente átlagosan 2,7 százalékkal növekedett. Igaz, ez a magas bázisnak is betudható, vagyis annak, hogy az idegenforgalom hagyományosan Görögország kiemelkedő ágazata, s az olimpia előtt is vonzó úti cél volt.