A nyeremény csábító ígérete olyan régóta vonzza az embereket, hogy már az ókori Görögországban is mítoszok keringtek arról, hogy az istenek kockadobással döntöttek a föld és a pokol felosztásáról. A kínai Nagy Fal építési munkálatait pedig egy régi Kenó-játékból finanszírozták. Nem is csoda, hogy a mai napig bízunk abban, hogy a sors hirtelen és könnyen megsegít minket, és miénk lesz a fődíj, amiből boldogan élhetünk életünk végéig.

Mi, magyarok az 1770-es években töltöttük ki az első lottószelvényt, amely a mai Ötöslottóhoz hasonlított a leginkább. – Egy kicsit jobban kimondva és nagyobb arányban építkeztünk a főként magyar hagyományokra, mint például a Rubik-kocka, ebben is rejlett a sikerünk – meséli Pálffy László játéktörténeti szakértő –, de más országokból is vettünk át ötleteket. Gróf Széchenyi István az 1827. június 6-ai lóversenyfogadás meghonosítása előtt a legrégebb óta tökéletesen működő rendszert tanulmányozta, és ugyanúgy mintaként vizsgálták az angol embersportfogadásokat a magyar állami szerencsejáték-szervezők az 1946-os tanulmányútjuk során.

A Szerencsejáték Zrt. elődje által szervezett első sportfogadás a Totó volt, 1947-ben, amikor a játékosok a labdarúgó-mérkőzések kimenetelére tippelhettek. Így a jelölt csapat győzelmére, a mérkőzés döntetlen kimenetelére és a második csapat győzelmére is tippelhettek a fogadni vágyók. Nem sokkal a londoni olimpia időpontja előtt álltunk. De miért éppen a világháború után vált ilyen népszerűvé a magyarok között a szerencsejáték? Az ország szinte romokban hevert, tombolt a „szuperinfláció”, és az újjáépítés is mérhetetlen áldozatokat követelt, honnan jutott volna pénzünk a sportra? A kormányzat a Totó bevételei­ből tervezte fedezni az olimpiai költségeket. A Gazdasági Főtanács ebben az évben elhatározta, hogy ezért bevezeti a sporteredményekre való fogadást. Ekkor még csak magyar csapatokra fogadhattunk, de a kezdeti sikereknek és a hatalmas nyereményeknek hála kitört a Totóláz.

Ezután létrehozták a Lottójövedéki Igazgatóságot mint a Pénzügyminisztérium egyik főosztályát, pedig ekkor még hivatalosan nem is volt magyar lottó. Ebben az időben viszont minden sorsjátékot lottónak hívtak, még a Totót is. Egy év telt el, és már reformokra volt szükség, mert az egyre rosszabbodó anyagi körülmények miatt egyre kevesebb szelvény érkezett be a játékba, így olyan újításokra volt szükség, mint a „vigaszdíj”, amely annyit jelentett, hogy nem egy, hanem két hasábot lehetett megjátszani egy áráért. Ekkoriban még csak Budapesten és hét vidéki nagyvárosban, Miskolcon, Debrecenben, Szegeden, Pécsett, Győrben, Szolnokon és Szombathelyen lehetett feladni a szelvényeket, mégpedig postahivatalokban. Bizony! Akkoriban még nem voltak értékesítőhelyek, fogadóirodák minden utcában.

1956-ban újra izgalmas számokat mutattak a szelvények. Február végén például kétmillió-kétszázezernél is többet küldtek be, ezzel meg is dőlt az addigi rekord. Viharosan hideg tél borult ekkoriban nemcsak Magyarországra, de egész Európára, és az előző hetekben emiatt több mérkőzés is elmaradt. Így annyi pénz halmozódott fel a totókasszában, hogy olyanok is szerencsét próbáltak, akik addig még soha nem játszottak. Bár a forradalom miatt nyolc héten át nem lehetett fogadni, éppen 23-a előtt egy 12 találatos szelvénynek is akadt gazdája, Radspiller Béla Gyula személyében, aki majdnem hétszázezer forinttal gazdagodott, ebben a játékformában ez volt az addigi legnagyobb nyeremény.

A lottózókban régen ezzel a játékkal dönthette el a vevő, milyen számokat tenne meg/ 

Gyula október 23-án átvette a pénzt, majd betette egy aktatáskába, és nyomtalanul eltűnt vele. Ha egy napot is késett volna, lehet, hogy soha nem jutott volna hozzá a nyereményéhez.

A forradalom után az akkori szerencsejátékokat szervező cég több új játékformával is kísérletezett. 1957-től kezdte el árulni például a ma ismert Ötöslottó szelvényeit. A lottósorsjegyek árusítását 1957-ben még csak 59 szakbolt, úgynevezett Totózó végezte, 1982-ben már 163 ilyen speciális iroda szolgálta ki a játékosokat. Az a „sebesség”, ami a szelvények begyűjtésétől a nyeremény kifizetésig tartott, Európa élvonalába sorolta a magyarokat, hiszen a pénteki sorsolást követően már kedd reggeltől fizették a nyereményeket a nyereményjegyzékek alapján. A magyar lottó az első 25 évében sem lényeges áremelést, sem jelentős szabálymódosítást nem látott.

1988-ban, épp októberben vezették be a Hatoslottót. Ekkoriban egy szelvény ára 10 forint volt, erre már bizonyára sokan emlékeznek, és 1999. október 4. óta beszélünk Heteslottóról is. Ekkor már 1 milliárd forint feletti volt a főnyeremény, 2003. november 29-én pedig az Ötöslottó történetének eddigi legnagyobb nyereményével, 5 milliárd 92 millió 890 ezer 758 forinttal lett gazdagabb egy játékos.

A múzeumban őrzik egy régebbi tévéadás felvételét: ­a hölgy élő adásban nyert 70 millió forintot/ Fotó: Pozsonyi Zita

1993. november 1-jétől, a gépesítés megkezdésétől, majd 1993. december 6-ától, a világszínvonalú online rendszer üzembe állításától kezdve megnyílt a lehetőség több új számsorsjáték bevezetésére is. Így ma már bárhol, bármikor, bárhonnan kedvünkre játszhatunk, és próbára tehetjük a szerencsénket.

A Szerencsejáték Zrt. jövőre ünnepli fennállásának 25. évfordulóját. A negyedszázados évforduló alkalmából a lottótársaság olyan különleges kiállítást szervez, mely a kezdetektől mutatja be a hazai szerencsejáték modern kori történetét.

Az Ön íróasztalfiókjában vagy padlásán is porosodik néhány izgalmas plakát, fotó, szelvény vagy egyéb emléktárgy? Küldje el nekünk, és járuljon hozzá a hazai szerencsejáték-történeti archívum és kiállítás gazdagításához!

Kérjük, hogy nevének és telefonszámának feltüntetésével küldje el az emléktárgyat vagy annak másolatát, digitális fotóját az alábbi címekre:

E-mail: archivum@szerencsejatek.hu

Postacím: Szerencsejáték Zrt. Budapest 1875.

A Szerencsejáték Zrt. részére elküldött anyagok, tárgyak kiállítása, a kiállításról készült dokumentumokban, kiadványokban, gyűjteményekben, elektronikus adatbázisban való szerepeltetése, illetve a Társaság honlapján való közzététele ellenszolgáltatás nélkül történik.

Forrás:www.blikk.hu