A görög szárazföld legdélibb része, már az ókortól fogva lakott volt, rengeteg történelmileg és kulturálisan nevezetes hely található itt. A félsziget mind autóval mind helyközi buszjáratokkal és a peloponniszoszi vasútvonallal könnyen megközelíthető Athénból és az ország más tájairól egyaránt. Az itt található legismertebb látnivalók a következők:

Korinthosz
A mai Korinthosz város területe mintegy 7 km-rel odébb található, mint az ókori városé, amely hírnevét a római korból származó romterületének és az ott található Apollón templom maradványainak köszönheti. Az ókorban itt kiépült város stratégiai jelentőségét az adta, hogy a város gazdái ellenőrzésük alatt tudták tartani a korinthoszi és a szaróni-öböl közötti kereskedelmet. A város neve ismerős lehet az az ún. korinthoszi oszlopfőkről, amelyeket itt alkalmaztak először. A terület mai jelentőségét az 1882 és 93 között megépült csatorna adja, amely még a nagy tengerjáró hajókat is képes átengedni. A csatorna felett közúti híd vezet át, itt megállva megfigyelhetjük a hajók átvontatását a keskeny csatornaszoroson. Az ókori emlékekhez érve elsőként az Apollón kerületet és a Peirené-forrást nézhetjük meg. A forrást a 2. században Heródes Atticus felújítatta, ennek szép maradványai ma is láthatók. A terület északi részén található az egykori agóra, a politikai és gazdasági élet legfőbb színtere, amelyet egykor oszlopcsarnokok öveztek. A mélyebb részeken még láthatóak az eredeti görög burkolatok, de a jelenleg látható állapot nagyrészt a római időkben készült el. Déli oldalán végig üzlethelyiségek voltak egykor. Az üzletsor közepén emelkedik az ún. béma, amely a népgyűlések szónokainak emelvénye volt. Innen kellett elmondania Pál apostolnak védőbeszédét i. sz. 52-ben. Az agóra keskenyebbik oldalán haladva egy sor római szentélyt találhatunk, többek között Posszeidónnak és Herkulesnek szentelve. Nem messze innen egy kisebb dombon elénk kerül Apollón temploma, a korai dór templomépítészet egyik legszebb emléke, amelyből mára már csak alapzatának és gerendázatának egy része, valamint néhány oszlopa maradt épen. Az ásatási terület mellett itt is találhatunk egy múzeumot, amely teljes áttekintést ad Korinthosz művészetéről a legkorábbi időktől kezdve egészen a frank korig.

Ha marad még időnk, érdemes felmenni az Akrokorinthoszra (a helyi fellegvárba), amely autóúton is megközelíthető. Az erődítmény mai formája magán viseli az elmúlt évszázadok különböző uralmának nyomait: görög, római, bizánci, frank, török és velencei elemei is vannak. A fellegvár keleti csúcsán találhatjuk a híres Aphrodité templomot, ahonnak gyönyörű kilátás nyílik az egész Peloponnészoszi hegyvidékre és a környező földszorosokra.

Epidaurusz
A félsziget keleti részén található Aszklépiosz gyógyító isten leghíresebb kultuszhelye, amely már a görögök megjelenése előtt is kultikus helyként szolgált. Az itt tisztelt istent a görög népek később Apollónnal azonosították, aki mellett egy idő után feltűnt fia, Aszklépiosz is, ez a szent terület tehát Apollón harmadik legfontosabb kultuszhelye a pánhellén világban. Az ő tiszteletére kezdetben versenyeket, játékokat rendeztek itt, amelyek az egész görög világban elterjesztették az itt tevékenykedő gyógyító papok hírnevét. Az ásatások során a kutatók feltárták, hogy már ekkor használtak különböző sebészeti eszközöket, a közeli termálforrás vizét és alkalmaztak pszichoterápiai módszereket is. A gyógyulást szolgálta az itt található színház is, az előadások révén elérhető lelki megtisztulás (a katharzis) is egyfajta gyógyító folyamat volt. Az epidauruszi szent körzet hanyatlását is Theodosziusz császárhoz köthetjük, mivel itt is ő tiltatta be az antik kultuszok gyakorlását. Azonban mivel a hely gyakorlatilag mindig lakatlan volt, az évszázadok pusztulásától a színház szinte teljesen megmenekült, az összes többi épület közül viszont szinte semmi sem maradt fent. A bejárat mellett láthatjuk a teljesen eltűnt egykori sztadiont, a központi tér épületei közül viszont csak a római korban épült Tholosz alapjának maradványai láthatók (ennek alagsorában őrízték a szent kígyókat), az egykori gyógyító fülkéket csak elképzelni tudjuk. A Tholosz rekonstruált részét a múzeumban nézhetjük meg, ahol képet kaphatunk egykori igen értékes díszítésekről is. A szinte teljesen ép színház eredeti padsorai között jelenleg is minden nyáron (júliusban és augusztusban) ógörög nyelvű előadásokat tartanak.

Olümpia
A Kronosz hegység erdős lankáinak lábánál található az egyik legismertebb pánhellén szent hely, az ókori olimpiai játékok színhelye. Mint szent terület a közönséges halandók számára ez is érinthetetlen volt, a mai Olümpia falu az ásatások és az idegenforgalom igényeihez alkalmazkodva alakult ki a XIX. század végétől. Az itt megindult ásatások egyik közvetlen előzménye a Coubertin báró fáradozásainak eredményeképpen megszülető modern olimpiai mozgalom.
A hely már az i.e. 3. évezredtől fogva lakott volt, a korai időkben azonban nem Zeusz, hanem Héra-kultuszhelyként működött. Az olimpiai játékok valószínűleg Pelopsz piszai király (a félsziget névadója) tiszteletére rendezett helyi gyászszertartásként indultak, de később az egész görög világban a Zeusz tiszteletére rendezett versenyekként váltak ismertté. Az első játékok i.e. 776-ban kezdődtek (ez a görög időszámítás kezdete), amikor két király megállapodott, hogy a nyári játékok ideje alatt isteni szent béke honoljon népeik között. Az itt rendezett versenyeket megnyerni igen nagy tisztesség volt, a győztesek hazatérésük után jelentős anyagi előnyre és megbecsülésre számíthattak. A versenyek alapvetően kultikus jellegűek voltak, ezt szolgálta például a sztadionfutás célegyenese, nem messze Zeusz szentélyétől. A játékok virágkora az i.e. 5. századra esett, később a kultikus jelleg háttérbe szorult, és egyre inkább hivatásos atléták versengésévé vált. Olümpia sorsát is Theodosius császár rendelete pecsételte meg, aki 393-ban betiltotta az antik kultuszuk tiszteletét.
Az ásatási terület bejáratánál láthatjuk a Gümnaszion és a Palaisztra épületeit, majd kicsit beljebb – de még a Szent Területen, az Atliszon kívül – Pheidiasz egykori műhelyének maradványait, az egykori fürdők maradványait és a Leonidaiont (a naxoszi Leonidász által emelt vendégházat).
A szentélykörzetbe lépve (egy római kori kapun át), láthatjuk Paionosz Niké szobrának helyreállított oszlopát és Zeusz híres dór oszlopokkal övezett templomát. Ebben állt egykor Pheidiász híres arany-elefántcsont szobra, amely szintén az ókori világ 7 csodája közé számított. Az épület méretei elég jól elképzelhetők, mivel egy 6. századi földrengésnek köszönhetően a hatalmas kövek egymásra dőlve fekszenek, érzékeltetve egykori fenségüket. A Zeusz temlpommal párhuzamosan találhatjuk a Héraion, Héra templomát, a terület legrégebbi kultikus építményét. A templom mögött egykor a görög városok kincsesházai álltak, amelyeket elsősorban a görög gyarmatvárosok (például Szürakuza, Büzention) tartottak fent. Tovább sétálva elhaladhatunk Pelopsz király mitikus sírja (Pelopion), A Philippeion (II. Philiposz makedón király emlékműve), majd a Metróon (a római császári kultusz helye) mellett, míg végül a sztadionhoz érünk, amelyet az ásatások során teljesen feltártak és az i.e. 4. századi állapotában állítottak helyre. A versenyeken a nézőknek nem voltak széksoraik, a domboldalon ülve figyelhették a futók teljesítményét. Külön helye csak a versenybíróságnak és Déméter papnőjének volt (ő volt az egyetlen nő, aki részt vehetett a játékokon).
Az itteni szent terület mellett is van egy múzeum, ahol az ásatások – Delphoihoz hasonlóan igen gazdag - eredményeit mutatják be, itt is érdemes tehát ennek meglátogatására rászánni az időt.

forrás: www.utazona.hu